Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyéb

Leszáll az éj, s minden, ami él, Egyszer majd útra kél. November elseje, Mindszentek napja, S a halottakat feltámasztja, Az égő gyertya lángja. Bennünk él a remény, S a sok emlék, Mely nagyobbra lobbantja, E szent estét. A gyertya lángjánál, Csendben emlékezünk, S szívünk felidézi, Közös emlékünk.

 

 Nincs remény, Kitartó hit nélkül. Tarts ki, Hogy hű maradj Saját magadhoz, Hogy hű maradj Barátaidhoz, Hogy teljes szívvel Szeresd azokat, Kik Téged szeretnek.

 

Lemegy a Nap, Fel jő a hold, S ragyognak, A Csillagok. Megkezdődik az Éjszakai élet, Nyüzsögnek az Élőlények. Mozgó élet Kalandos este Nemsokára Napfelkelte. Piroslik az ég, Felkel a Nap, S a nappali élet, Felvirrad.

 

 Én ez a személy vagyok! Csodálkozom az életen, Nem hallom a hangokat, De látom, amit nem szabad, Nem akarom, hogy így legyen, De én ez a személy vagyok. Úgy teszek, mintha boldog lennék,Úgy érzem, a világ elragad,Megérintem, amit nem szabad,Nem aggódom emiatt, Gyakran sírok dolgok miatt, De ez a személy mégis én vagyok. Megértem, ha fáj a lélek,Ha mondom, hogy ez így nem kerek,Ha álmodozom a boldogságról,Mert megpróbálom, amit nem lehet, De mégis remélem, hogy helyre jöhet,Mert ez a személy én vagyok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.